Szavazz a Facebookon és nyerj!

A Nádas Pihenőpark sok-sok, szebbnél szebb lánykérés és esküvő helyszínéül szolgált már. A különleges lánykérésekről szóló bejegyzésünk kíváncsivá tett bennünket, kinek milyen lánykérésben volt része. Vagy éppen ki milyen lánykérést valósított meg.

Itt láthatjátok a május 18-án meghirdetett pályázatunkra érkezett történeteket, a kiegyenlített küzdelem miatt csak szöveggel, képek nélkül.

A három legtöbb szavazatot kapott beküldő különleges jutalmakban részesül!

Az első helyezett, azaz a legtöbb szavazatot kapó történet írója eltölthet egy romantikus vacsorát párjával a Nádas Pihenőpark éttermében!

A második helyezett egy ötnapos Tófürdő belépőt nyerhet!

A harmadik helyezett, pedig párjával részt vehet egy romantikus csónakázáson vagy vízibiciklizésen a Nádas Pihenőpark taván!

Szavazni úgy lehet, hogy a facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/nadaspihenopark/

rögzített játékhoz kapcsolódó szavazásra felhívó posztunk alá hozzászólásban odaírjátok a nektek tetsző legjobb történet számát. (Egy ember egy történetre csak egyszer szavazhat!)

A szavazás a facebookposzt kikerülésétől június 15-én éjfélig tart. A szavazók között egy ötnapos tófürdő belépőt fogunk kisorsolni.

1.

2003 óta ismerjük egymást, akkor pár hónapig voltunk együtt, még „tini szerelemként” gondoltunk vissza arra az időre. Igazából soha nem szakadtunk el egymástól, de nem ismertük fel, hogy ez a kötődés, sokkalta fontosabb mindkettőnknek, mint gondolnánk…
2009 szeptemberében aztán egyszer csak a semmiből villámcsapásként lobbant fel újra bennem egy addig valahol legbelül eltemetett érzés, s egyszerre minden megváltozott. Egyik pillanatról a másikra Ő lett a legfontosabb az életemben. Úgy éreztem soha senkit nem szerettem még ennyire, s egy kapcsolatom sem volt ilyen erős, mint Vele! 2011-ben anyagi megfontolásból külföldön kerestem munkát. Féltem/féltünk, hogy ez majd negatív billogot éget szívünkbe, de bennem az érzés csak erősebb lett, s a kötődés kettőnk között csak megerősödött. Kb. 1 év távollét után már tudtam, h örökre a „rabja” vagyok. Méltó módón szerettem volna ezt a tudtára adni…

Szeged mellett, Szőregen, találtam egy kedves rózsa termesztő hölgyet, aki rendelkezésemre bocsátotta az egyik rózsa ültetvényét eme nemes alkalomra. Hosszas egyeztetések után – mivel még mindig külföldön dolgozom – sikerült kiválasztani a megfelelő időpontot, egy augusztusi alkonyatkor. Higgyétek el, elég nehéz 170 km-t úgy elkocsikázni, hogy pont naplementére érjünk oda…. Mielőtt odaértünk – Ő végig találgatta az utat hova is mehetünk – bekötöttem egy ruhával a szemét (ami a barátnőjének a felsője volt, aki elkísért bennünket, hogy dokumentálja az eseményeket). Óvatosan kisegítettem az autóból, majd bevezettem a több hektár gyönyörű rózsamező közepére.

Letérdeltem gyűrűvel a kezemben, majd megkértem, hogy oldja le rögtönzött szemfedőjét. A nap épp lebukott a végeláthatatlan rózsaszirmok mögött, mikor ez a látvány elé tárult….
Az időzítés tökéletes volt! Természetesen igent mondott, s most idén júliusban lesz Vasadon, a Nádas Pihenőparkban az esküvőnk. Nincs szükségem boldogabb életre; amilyen az elmúlt 7 év volt, olyan pont tökéletes lesz….

2.

Az én eljegyzésem az első évfordulónkon történt. Na de, ne rohanjunk ennyire előre! Már hónapokkal a dátum előtt tudtuk, hogy megyünk Egyiptomba, ott ünnepeljük az évfordulónkat. Egy párszor tettem rá célzást, hogy milyen jó lenne, ha ott megkérné a kezem, hisz úgyis ezt akarjuk, akkor már milyen jó lenne, ha ott történne. Le voltam rázva többször is, és én már beletörődtem, hogy ebből nem lesz semmi. Eljött az utazás, és ott voltunk a jeles napon Egyiptomban, és azon belül is egy szép szigetre mentünk el. Mivel együtt pakoltunk a kirándulásra, és nem volt semmi különös, ezért már szinte lemondtam róla. 13:05 perckor találkoztunk az első randinkon (mi innen számoljuk). Majd én a vízparton a babzsákban heverésztem, mikor már majdnem odamentem hozzá, amikor ütött az óra, hogy megpusziljam, de ő gyorsan megelőzött, és hirtelen mellém térdelt. Közel hajolt hozzám, majd megkérdezte, hogy 1 év múlva is szeretni fogom-e? Mondtam persze. Ekkor előkapta a gyűrűt és feltette a nagy kérdést. Hirtelen annyira megilletődtem, annak ellenére, hogy azért titkon reménykedtem, hogy egy káromkodás közepette igent mondtam, sírva. Majd utólag bevallotta, hogy azért kérdezett ilyet, hogy 1 év múlva is szeretni fogom-e, mert nem tudta kinyitni a dobozt. Mint megtudtam, az akció kamera dobozába rejtette. Ennyi a mi történetünk.

3.

A kiszámítható pár, kiszámíthatatlan eljegyzése

Adott egy kiszámítható, határozott, mindent előre jól megtervező, első látásra szerelmes pár, nevezzük őket X-nek és Y-nak. Találkozásuk után két héttel már közös otthonukat tervezték, fél évre rá közös autót vettek és az eljegyzés időpontja is borítékolható volt, mivel Y kijelentette, hogy szeretne sokáig jegyben járni az esküvő előtt. Az eljegyzést 3 napon át húzta X, telis-tele olyan pillanatokkal, amikor bármikor térdre ereszkedhetett volna, de ő módszeresen kivárt és kiélvezte minden percét annak, hogy ő irányíthat, utána ugyanis asszonypajtás lett a főnök, legalábbis ő szeretné azt hinni. Eközben Y a haját tépte és nagyon kiegyensúlyozott próbált lenni, várva a tökéletes percet, amikor felteszik neki a nagy kérdést. De egy bugyogós, csónakázós, romantikus, gyertyafényes, panorámás, kastélyos, vacsorázós, hosszú hétvége után, Miskolctapolcáról vissza Budapestre már könnyes szemmel számolta az M3-ason a fákat, mert akkor mégsem ez a hétvége volt az, pedig annyira tökéletes volt minden.

Sebaj, X csavart még egyet a dolgon és nem hazafelé vette az irányt, hanem a belvárosba, egy kávézó teraszára, ahol ugyanaz az asztal, ugyanazzal az itallal várta őket, mint az első találkozásukkor. (Zárójelben megjegyzem, internetes randi oldalon kezdtek levelezni és néhány kép és telefonváltás után találkoztak, mert X-nek nagyon megtetszett, Y egyedi és megnevettető stílusa.) De itt sem történt semmi, pedig Y a 3 nap alatt, minden lehetséges helyet átkutatott, ahova egy eljegyzési gyűrűt el lehetne rejteni, kezdte nem érteni, akkor miért ez a nagy felhajtás. Eközben X, a naplementét látva, gondolta menjenek fel a Várba, Y viszont már gondolatban inkább otthon pakolta volna ki a bőröndöt a 3 napi szennyessel, semmi kedve nem volt, de mégis megadta magát, végtére is oly mindegy volt már. Séta, romantika, beszélgetés, egy csendes eldugott kedvenc fás köves padka, lábuk alatt a város, senki sincs a színház mögötti részen. Tökéletes!

Y nézelődik, kihajol a falnál, valamit csacsog, hogy leplezze a csalódottságot és zavarát, amiért még rá sem kérdezhet, hogy „MIKOR KÉRED MÁR MEG A KEZEM????” X ekkor óvatosan hátralép tudva, hogy ekkor már végképp nem várható az, amit tenni készül: Fél térdre ereszkedik, és már bökné ki a megfelelő szavakat, amire Y hátrafordulhatna. Dobpergés… !!!

Ekkor a semmiből egy pillanat alatt, egy busznyi turista ömlik be a teraszrészre, az idegenvezető csendre inti őket az esernyőjével, előkerülnek a fényképezőgépek, – jellemző!

De addigra Y hátra fordul és döbbenten veszi tudomásul, hogy eljött a perc. Könnyes szemmel, – utólag fogalmuk sincs pontosan mit makogtak egymásnak –, de megtörténik a várva várt kérdés és az igenlő válasz is, melyet hatalmas üdvrivalgás és taps követ a nézőseregtől. Összeborulás, megkönnyebbülés, telefon haza, hogy hűtsék be a pezsgőt!

10 éve azóta, nem telik el úgy nap, hogy ne tennének egymás felé egy gesztust, ami emlékeztetné őket, milyen szerencsések, hogy egymás mellé sodorta őket az élet. Megszépítve, megerősítve és két gyönyörű kislánnyal gyarapítva a kis családjukat, töretlenül élnek-halnak egymásért!

4.

A párom, X elhitette velem, hogy páros fotózásra megyünk fel a Várba a 2 éves évfordulónkon, és ezért szeretné, ha szép lenne a hajam és a sminkem, így ezen a szép szombat reggelen elmentem fodrászhoz, kicsit jobban kifestettem magam, össze is öltöztünk és elindultunk itthonról. A Várban találkoztunk a fotósunkkal, aki el is kezdte kattogtatni a gépét! Majd visszamentünk a kocsihoz, ahonnan X egy elég nagy szépen becsomagolt „valamit” vett elő, majd odasétáltunk arra a helyre, ahol anno elcsattant az első csókunk, s összejöttünk, aztán elkezdtem kibontani a meglepetést. Egy szép fehér fonott kosárban 30 szál vörös rózsa közé be volt ékelve 2 feliratos fehér kő. (Itt mindenképpen el kell mesélnem a kövek történetét: februárban a szülinapomra kaptam feliratos köveket, melyek közül a már megtörtént, múltbeli dolgok egy üvegtálban vannak elhelyezve; a jövőbeliek, a tervek pedig a tálon kívül. A feliratok mind közös emlékek, történetek, tervek, álmok, számunkra fontos dolgok, tulajdonságok.)
A most kapott 2 kő egyikén a „Közös otthon” a másikon pedig a „Gyűrű” felirat van. Majd X azt mondta, hogyha szeretném, akkor az egyik kő be is kerülhet rögtön a tálba, mint egy már megvalósult álom. Természetesen nem értettem először, de mikor letérdelt és szétnyitotta a gyűrű feliratú követ, és megláttam benne egy igazi gyűrűt, akkor már minden kitisztult! A „Leszel a feleségem?” kérdésre pedig, nem is volt kérdéses a válasz! A gyűrű feliratú követ egyébként ő maga vágta szét, és szerelt rá mágneseket, illetve a gyűrű helyét is kimarta és kipárnázta, sőt a gyűrűt is ő készítette saját kezűleg az igazán hozzám illő gyűrűt. A történetet színesíti, hogy pár héttel a lánykérés előtt megkérdezte tőlem X, hogy nem szeretnék-e új köveket a tálba, s persze én azonnal rávágtam, hogy igen szeretnék, mert vannak újabb tervek, álmok: kiskutya, saját otthon, esetleg egy gyűrű feliratú kőnek is nagyon örülnék. Erre ő meghökkenve kérdezte, hogy „Gyűrű?? Azt gondolod, hogy már itt tart a kapcsolatunk??” Mint utólag elmesélte, akkor már rég kész volt az a bizonyos gyűrű.
Azért próba szerencse alapon megpróbáltam később szétnyitni a „Közös otthon” feliratú követ is, hátha egy kulcsot rejt, de nem nyílt… Egyelőre ez még a tálon kívül van, viszont minden erőnkkel azon vagyunk, hogy minél hamarabb bekerülhessen a „Szerelmünk gyümölcse(i)”– feliratú kővel együtt a tálba!!

5.

1999 nyarán kezdtünk el találkozgatni férjemmel, annyira félénkek voltunk mind a ketten, hogy az első csókig két hónap telt el. Hanem aztán, felgyorsultak az események, egy hónap múlva négyszemközt megkérte a kezemet, én csak legyintettem, majd utána minden nap 3 hónapig. Majd az első találkozásunktól számítva fél évre egy szép napon épp együtt sétáltunk a városban, amikor megálltunk egy menyasszonyi ruha üzlet előtt és azt mondta, akkor még csak a barátom, hogy most menjek be és válasszak egy ruhát. Akkor hittem el, hogy komolyan gondolja. 26 évesek voltunk és ugyanarra vágytunk, egymásra és egy kisbabára, volt hova…, volt kinek… és volt miért… Bejelentettük a szülőknek, hogy összeházasodunk és kisbabát szeretnénk. A család elájult ettől a fordulattól, de elkezdtük szervezni, nagy örömmel. 2000 februárjában kezdtünk el járni a templomi jegyesoktatásra, nyárra, július 29.-ére volt kitűzve az esküvő. Megbeszéltük, hogy a gyerek jöhet, ha jönni akar, két hét múlva már kiderült áldott állapotban vagyok, úgy örültünk, hogy madarat lehetett volna velünk fogatni. Szülők ekkor már sokkot kaptak, ezt a tempót már ők nem bírták követni! Hát így esett, hogy már pocakom volt, mire összeházasodtunk és október 31.-én megszületett szerelmünk gyümölcse egy kislány, majd 2003-ban egy kisfiú. Azóta a gyerekek felcseperedtek és négyszemközt még mindig „szerelmemnek” szólítjuk egymást. Anyósom azóta se dolgozta fel, hogy jött egy nő és elrabolta a fiát, azóta is sokkos állapotban van, majd reméljük a következő évtized elég lesz neki, hogy feldolgozza.

6.

A lánykérésem először kb. fél év együttjárás után történt, Valentin napon egy hajón. Szegény férjem rengeteget készült, én pedig el sem akartam indulni otthonról mondván a Valentin nap hülyeség …. és rosszul indult rosszul sült el – Nemet mondtam 10 év múlva újra megkérte a kezem. Dunakanyar, naplemente, romantika és Igen-t mondtam Esküvőnk a 11. évfordulónkon volt a Nádas Pihenőparkban

7.

Engem Kubában, Varadero partjain kértek meg. Az első napfelkelténk miatt a párom lerángatott hajnali fél 6-kor a partra. Épphogy leértünk Ő visszament, mert, hogy NAGY dolga van a mosdóban…

Mondtam szuper, persze, csak érjél vissza, mire felkel a nap. Visszaért, de már a gyűrűvel. Hebegett habogott, végül letérdelt, én majd elájultam. Természetesen igent mondtam és felhúzta a piciny gyémántos, csodaszép gyűrűmet. Aztán kitört belőlünk a röhögés, hogy milyen dumával ment vissza érte a hotelszobába.

Este Havannában ünnepeltük meg az eljegyzést egy óriási langusztával. Jövő júliusban Nálatok egybekötjük az életünket…